És a nagy kaland folytatódik... :)

Sziasztok! :) Ismét egy olvasásra javasolt pozíció, természetesen limonádéval, mert ez egy borzasztóan nehéz nap volt... Kb. a 6 km után kiborultam...és volt még 4 km hátra, no de részletesebben a vasárnapunk! 

Elhatároztuk szombat este, hogy menjünk el ide:

Ekkor még nem tudtuk mire vállalkozunk...jó nyűgösen a bulis éjszaka után ébredve elmentünk venni nekem egy kis vászon, kínai, virágmintás cipellőcskét...hát...hogyismondjam, a tornacipőknek csúfolt kínai gyártmányok is erősebbek lettek volna ennél...no de kalandtúra...ad hoc... :D 

Befordultunk az E60-asról jobbra Topa de Cris településen... Ott megláttuk kiírva, hogy Révi cseppkőbarlang... megörültünk, aztán megőrültünk, mert vacakul táblázták ki és elhajtottunk oly messzire...szóval BUTAN-ba kötöttünk ki, de azért csak nem mentünk le a térképről, mert azért ez mégse az a Bután...hát ott megálltunk és kiakadtunk...no de visszafordultunk!!! :) Kb. a 9 egybefüggő kis falu oda vissza megjárása után ráleltünk a TÁBLÁRA!!! :) no de ott izgultunk, mert még mindig nem tudtuk, honnan indul a téma... hozzácsapódtunk füzesgyarmati, 4 fős kiscsaládhoz és elindultunk velük! :) Ha véleltlen rálelnek erre a blogra, ezúton is köszönjük a kitartást és hogy együtt mehettünk! :)

Szóval elindultunk, mert ők tudták merre kell...kirándulni...
Első kanyarnál még nem volt necc, kb. így haladtunk az elején... :) Szépen, ahogy kell, sínek mellett kényelmesen, aztán... :S

Na így haladtunk egy jó szakaszon, a sínek mellett nuku hely...volt ahol még csak peremrész sem volt...de az EXPRESS az járt! Igaz, hogy messziről sípolt, de ha nincs hová félreugrani vagy mászni, akkor necces...szerencsére 4 vonat oda vissza elhaladtát megúsztuk, de egy csöppet sem éreztem biztonságosnak, veszélytelennek ezt a szakaszt...

 

Remélem ezeket úgy nézitek, hogy pl. a fenti képen látható vonulatot visszafelé a tetején másztuk meg, de erről később... :S Nagyon kemény menet volt... :(

Ezt a szerkentyűt, nemtudom ki találta ki és ki üzemelteti, de egy csöppet sem veszélytelen ez sem... :(

Ott a bizonyíték, hogy kisvirágos vacak cipővel és természetesen ritiküllel kell túrázni menni!!! Nagyon fájdalmas volt... :S

JAJJ, alagútban is kellett menni...én már paráztam előtte, hogy lesz-e a vonat mellett hely, de VOLT!...MEGÚSZTUK! :)

Ez felett a Zichy barlang, az úticél, de még mindig a másik oldalán vagyunk a folyónak... :(

Elértünk a hídra... :)

Innen már ezen az úton pár méter volt a barlang...

Megérkeztünk a barlanghoz... :)
VÉDŐFELSZERELÉST is kaptunk! :)
További képek a linken alatta, ami bent volt! :) Hát halljátok...aki tériszonyos, az be ne menjen, mert nagyon meredek lépcsőkön kellett mászkálni...és hát persze vékony talpú cipőben az igazi!!! :D
Csodálatos barlang! :)

 Zichy barlang 

 Na itt a barlangászás után megálltunk pihenni és addig addig beszéltük a kis csapatban, hogy be kéne fejezni a kék pöttyös túrát, hogy elindultunk...döntésünket az ottani idegenvezetővel megkonzultáltuk és szerinte ez a kék pöttyös túra a legkönnyebb...sima liba..."na jó, menjünk!"...elindultunk...no de ne tudjátok meg... áhh, hülye döntés volt... de túléltük és most büszkék vagyunk magunkra végtelenül...ezt most viccen kívül mondom, csak az induljon el a kék pöttyös "legkönnyebben" aki edzett, jól bírja a strapát, túracipője van és legalább 4 liter vize... /Itt érdemes visszafordulni aki tériszonyos és nincs kondiban és visszamenni ott ahol jöttünk, mert innen kemény.../

Szóval...merítettünk a 2 literes kiürült flakonunkba a barlang vizéből és folytattuk a túrát...ami akkor derült ki, hogy cirka 9 km!!! Akkor már állítólag a 4,5 km-nél jártunk, de higgyétek el, már akkor soknak éreztük!!! Legalábbis én, mert én nem akartam folytatni, és vissza akartam menni... no de csapatszellem...

Visszamentünk a sínek mellé...na itt nagyon durván nem tudtunk volna a vonat elől elbújni, mert egyik oldalt folyó, másik oldalt víztározó volt... Szóval kezdtem kiborulni az idegességtől... épp, hogy leértünk a sínes szakaszról, jött is a vonat...dobtam egy Áment, pedig nem vagyok vallásos... ez a lepke adott reményt...komolyan!

Követtük a jelzést és egyszer csak egy 70 fokos szakasz jött...lépcsős sziklás rész...ez a "könnyített", kék pöttyös útvonal!!! Félelmetes volt...kb. 100 m-t haladtunk felfelé, de én ott már kezdtem félni... lenéztem és féltem...pedig nincs tériszonyom...

Ez volt az első mászott nagyon durva szikla...kilátó...innen konkrétan nem mertem lenézni...ki se léptem rá, de mögötte ott voltam a helygerincen...reszketősen...

Párom fotózta, volt akikkel mentünk és egészen ki mert idáig lépni és FÉLTEM, de amit a völgyben láttok, ott megy amúgy a vonat, az a szakasz az már meg volt mászva! Nem kicsi magasság volt és nagyon nehéz tereppel...pláne virágmintás, vászoncipőcskében... Gyönyörű látvány, de itt nagyon féltem még...de csak eztán jött a neheze...szinte függőleges szakasz, tömve száradt fűvel, kapaszkodó semmi, csak sziklák... párom ruháját majd széttéptem és nem mertem, csak a talajra és a sziklákra nézni, különben lezuhanok...és ez nem túlzás!!! Voltak nagyon meredek részek... Én szerintem az ilyen meredek szakaszokat ki szokták rámpázni vagy valami...de az tuti, hogy valami védő-segítő dolgot tesznek oda...

Másik kilátóról, lent, jól látszik, hogy mit másztunk meg...a baloldali hegyrész mögötti hegyet is, csak az a képen nem látszik és itt épp a harmadik hegy tetejéről nézünk ki... nagyon fáradtak voltunk itt már és a lányszakasz egy része, én is, itt borultam ki...már nem bírtam jól itt...kb. 7 km-nél voltunk már itt, innen már láttuk a települést a másik irányból, ahonnan jöttünk, mert autók is álltak ott...

Szóval előttünk állt még a harmadik hegyszakasz, ami szintén nagyon sziklás és veszélyes volt...volt egy rész, ahol sírtam, mert féltem...én itt komolyan elgondolkodtam azon, hogy segítséget hívok és helikopter visz le, vagy nem tudom...de részben örültem is, mert már láttam a célt...itt már szó szerint láttam az alagút végét...

Szóval eljutottunk a harmadik hegyrész közepéig is és túl közel voltunk már...és nem volt csak kb. 500 m lankás rész...mikor már láttuk az autóinkat is...hát halljátok, hirtelen 80 fokos meredek lejáró...de még szikla se volt lépcsőként, csak ilyen kavicsos salakos...csúszott...remegett a lányszakasz térde...alig bírtunk már a végső 2 km-en menni... totál megtörtünk...

Amikor leértünk, már nem volt erőm fotózni...az utóbbi pár kép is páromnak köszönhető, aki végighallgatta a parázásom, a nyafogásom és a segítségemre volt az egész túra alatt, mert ehhez komoly idegrendszer kell és persze nem virágmintás kis vászoncipellő, lakkos-rózsás ritiküllel... :)

Szóval, itt is köszönöm Drága Péterem, hogy kitartottál és maximálisan helyt álltál Te is ezen a kemény túrán!!! :) És íme a jól megérdemelt vacsival AZ a szuper pasi, aki belevitt ebbe a túrába, amiért még számolunk és aki végigvitte velem és segített, amiért meg továbbra is nagyon szeretem! :)

Büszkék voltunk magunkra, hogy emeleti lakásban élőkként, megtettük a túrát... :)
Remélem Mindenkinek tetszett a bejegyzés, ha kérdés van, írjatok!!! :)